Így a nap végén, kicsit elszontyolodva bár,de még élek. :)

Mondják hogy az elmúlás egy új kezdete.. tényleg így van... úgy néz ki.. egy piciny élőlény, az ember elődje. Az élete értelme, majd halálának oka. Nah de nem szeretek prédikálni. Szóval a történet... Hazaértem tesóméktól. Jó kedvvel. Aztán Manó mutatta a ballagásra szánt zenéit..szomorú számok.Mind az elmúlásról szól.. valaminek a végéről. Ez persze nem baj, hiszen egy ballagásnak mi is lehetne a témája, de valahogy előásott egy olyan emléket, amit már eltemettem. Régen...az emlékeim legmélyebb,de legérzékenyebbjei közé. Ezután msnen beszéltem valakivel, aki a pénteki állapotváltozást közölte velem.Lehet hogy nem kellett volna, bár nem nagy cucc, de az emlékek előhozatalával a legkisebb probléma is nagynak tűnik.:S Szóval elment a derűlátás. Megint jön a tipikus egész napos pörgés utáni fáradtság. Utálom ezt az érzést. Ha aludni akarok nem bírok a fáradtságtól. Hogy van Ez.??! o.O Nem értem. Ráadásul most még van egy pár hisztis figura akiken már csak röhögni tudok, de zavaró tényezők. Ilyenkor felbasznak agyilag. Na de mindegy. Manóval meg tudok beszélni mindent szerencsére most. Azonnal. Rögtön. Máris. (: A rossz kedv kezd elszállni. De az emlékek megmaradnak.

És egy kicsit más téma.. A pasik jönnek-mennek, jobb lenne ha csak jönnének.Vagyis csak egy. Nekem elég lenne. Nem vagyok se telhetetlen, se kishutű. De ribanc sem. Nem áll szándékomban hetente barátot váltani. Lehet hogy naívan hangzik, de ha van valaki akkor megpróbálsz mellette maradni és bízni benne nem? Nem kihasználod,és magadat sem hagyod kihasználni. Örülsz ha egy évben egyszer találsz egy normális, szerethető lényt, aki kitart melletted. Mégha csak pár hónapig is. De ott van.

Hmmm... Mintha egy Bibliát írtam volna.Úgy érzem magam mint egy depressziós kis kurva.xDD Pedig nem vagyok az. De nekem is vannak rossz pillanataim. S: (: Na de nézzük a mai nap jó oldalát.

► Marcsival feltaláltunk egy új szót : szúzsiszú-nyeboz-szí. :D