Titkok az életben,
Mindenkit megmérgeznek.
Az esték az éjszakák,
Az utcákon fénnyaláb.
A sötétség rabul ejt,
Szívembe lelket rejt.
A félelem nem fog már,
Az rossz már nem fáj.
Elmúlnak az érzelmek,
Az emlék is csak képzelet.
Mintha a pokol tüze égetne
Csak láthatnálak még egyszer.

Ajkamon lakat ki nem mondhatom
Hogy mit érzek azt le nem írhatom.
Kulcs hozzá csak egy van
S az benned él zavartan
De nem lehet mert tudom,
ezt el nem szúrhatom.

Életed csak egy van próbáld meg élni
Ha a szerelem tüze megvan, ne hagyd ki égni
Veszteni valóm nincsen
Hisz ez az egyetlen kicsem
De mégis valami megállít, az útnak vége szakad
Megfogtad a kezem, s a lélegzetem elakadt

Az pulzusom ugrik egészen veszélyes szinteket
Remegni kezdek s te szeszélyesen integetsz
Hinni nem akartam biztos csak álom
Igazából fekszem egy fából tákolt ágyon.
De lehet hogy mégsem az? Megtörtént hirtelen?
Az álom valóra vált. És nem tört meg szüntelen.

Szemeim lecsuktam. Éreztem az illatod,
Szép emlék volt ez, mi engem mindig bíztatott.
Most itt állunk mi ketten, a fények elmosódtak.
Hold fény ragyog szemedben de nem jön be a jóslat.
Annyit mondtál nem lehet
Csak hitegettél szépeket.
Mondod jobbat érdemlek,
S nem érted hogy mit teszek.
Mért engedlek közel, mikor tudom hogy csak hazudsz?
Mért viselem el, hogy a hibákból sem tanulsz?
Nem tudom bevallom, de nem is akarom
A szép álomnak vége, s ezt így is akarom.

2oo9.o3.14. Most írtam. (: