reggel Dani átragasztotta a fáradtságot rám. köszi. (:
takarítóosztály. valaki látta volna. O: xDDD
némettarárnő magyar hangja : bobi. (Y)
dupla magyar. megúsztuk a felelést. :D
a visszaszámolást még gyakorolnunk kell.. xD
[szaros az ajtó felé tart.. hirtelen vissza fordul.]
- bazmeg itt áll.! XD
[bobi kimászik a táskájából]
- nemár.
[az ajtó két faroknyira kinyílik..]
- bazmeg... bazmeg.. BAZMEG.xD [bé.]
- megyünk pisilni? [essz.]
[xD]
szuperjók vagyunk.
egyébként birom a női loo-ban zajló eseményeket.
mindenki ott beszéli ki a lelki bajait.
[meg egyéb más finomságokat.. -.-]
ott tudtuk meg hogy ki udvarias ki nem.. [memories.xD]
multkor már azt is tudtuk hogy ki iszik ki nem és kinek az öccse szeret "bebaszcsizni"
mostmár azt is tudjuk hogy ki mit írt kinek.
meg hogy nem csak az öcsi szeret bebaszcsizni..
második magyar után lebattyogtunk a terembe. közbe anya visszahívott.
szétb*szott az ideg.
a vérnyomásom megint az egekbe.
szupper.
közgé egész jó volt. imádom a grafikonokat..
infoson megint hoztuk a formánk.
azt a szilikont ami a muffinnak is van.
csak a miénk nem szilikon és nem is muffin.
muffin ttttttttttööö.
nah. :D
aztán tesi. érdekesen de összehoztam amit akartam.
hazafelé érdekes arcokat láttam.
azok vannak mindenhol.
itthon ettem ropit meg ittam vizet.
meg sötétbe dugóthúztam.
aztán házit írtam és törit tanultam.
aztán kiültem az erkélyre dzsémszizni.
rájöttem hogy hideg van még három kabátban is úgyhogy visszajöttem.
a nyitott ajtó behozza a hideget a szoba meg nem fűti fel önmagát.
16.36 életmentők.
találtam egy rakat tökjjó részt megint.
a délután és a koraeste félig behunyt szemű kábulatban csusszan el, amikor eltűnik a gondolkodás bárminemű követhető formája, és minden pillanat egy örökkévalóság.
a nő tizenhét elvonókúrán volt az elmúlt évtizedben. elveszítette a férjét, a gyerekeit, az összes pénzét, és két évet ült börtönben. tizennyolc hónapja tiszta, és azt mondja, egész életében most először boldog. azt mondja, a teljes életét Istennek és a Tizenkét Lépésnek szentelte, éshogy minden új nap szebb, mint az előző. Sok szerencsét Hölgyem. Kibaszott sok szerencsét..
megragadom az üveget, az ajkamhoz szorítom, és nagyot kortyolok belőle, égeti a számat, a torkomoat és a gyomromat. egy rövid pillanatra kilteljesedek. a fájdalmaim elmúlnak. kényelmesen pihenek, elszánt vagyok és magabiztos, nyugodt és összeszedett. jól érzem magam. az Istenit, kibaszottul jól érzem magam.
várok, a hatása begyorsul és felerősödik és megnő és felzabál és elsöpör. újra jól vagyok, tökéletes, csodálatos, legyőzhetetlen, mintha minden eddigi és minden elképzelhető és minden ezután következő orgazmusom gyönyöre ebben a pillanatban koncentrálódna..
minden lélegzet a Pokol és a halál bűzét hozza, minden lélegzet után még többre vágyom. gyorsan és hatásosan gyilkolok most, de nem elég gyorsan és nem elég hatásosan.
belégzés, kilégzés, egyre gyorsabban és gyorsabban és gyorsabban és gyorsabban. innentől kezdve már nem érzek semmit, illetve amit érzek, az olyan erős, hogy az agyam és a testem képtelen felfogni. kellemesen érzem magam itt. ezt akarom, erre van szükségem, ez az ami kell, így éltem le az elmúlt néhány évet az életemből.
minden, amit tudok és minden, amit tettem elkezd leperegni a szemem előtt. a múltam, a jelenem a jövőm. a barátaim, az ellenségeim és a barátokból lett ellenségeim. ahol laktam, ahol jártam, amit láttam, amit tettem. amit leromboltam és tönkre tettem.
van valaki az ajtónál, és az a valaki kiáltozik, de nem hallom. túl vagyok a halláson, túl a látáson, túl az érzékelésen, túl a gondolkodáson. süket vagyok, néma és vak, öntudatlan, figyelmetlen és féktelen.
na mára ennyi idézet elég.
még meg kell írni az ikez házit meg olvasni kell tovább tovább Továááábbbb.
másodszorra is. (:
when she rang me and asked that, i thought everything is ok.
but she cried. i dont want to hear this sound.
dont want to see her criing.
dont want to be nervous because of our lives.
because of how we live and what do we show.
what can we show?
so.. i made a decision.
if my plan will not come true
i'm going to stay out there.
for the first offer.
for two months.
and perhaps.. later for a lifetime.
why do we have to stomach this?
we dont have to.
we just have no choice.
